Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Időt kértem

2011.04.14

Időt kértem

Úgy éreztem, hogy feladataimnak sohasem érek a végére. Meg kellene látogatnom ezt és ezt a testvérnőt, segítenem kellene annak a családnak, közben járni a mocsoládi gyülekezetbe szolgálni, de Pécsen is sok a feladat… Mikor tegyem mindezt, Uram? Kérlek, adjál valahogyan egy kis időt! Egy szép, jeges januári napon mentem dolgozni. Elcsúsztam és nagyon nagyot estem. Eltörött a kezem. Nem is akárhogyan, szilánkosan. Meg kellett műteni. Akkor még nem is gondoltam arra, hogy én időt kértem az Úrtól. Mikor már kijöhettem a kórházból, gipszelt kézzel mentem Mocsoládra istentiszteletet tartani. Éppen arról beszéltem, hogy az angyalok tábort járnak körülöttünk és vigyáznak ránk. Látom a testvérek arcán, hogy olyan különösen néznek rám. Akkor figyeltem csak magamra, ahogy hadonászok, magyarázok a törött kezemmel.
- Aha, biztosan most arra gondoltok, hogy hol voltak az angyalok akkor, mikor eltörött a kezem? Jogos a kérdés, de ti nem tudjátok, hogy én időt kértem az Úrtól. Ezért tudok hozzátok is eljönni gyakrabban, ezért tudunk komoly lelki dolgokról beszélgetni, imádkozni… - Mindjárt megváltoztak az arcok…
Ha már lúd, legyen kövér! – tartja a közmondás. Az én kezem sem volt egyszerű eset. Szépen összeforrt, de valahogyan nem működött jól. Nézegeti az orvos… valamiért nem fordul a csukló.
- Tudja mit? Készítsünk röntgent mind a két kezéről! Nézegeti a felvételeket… - Á, megvan, miért nem fordul! Ahogy összerakták, elöl rövidebb lett, hátul hosszabb. Ha nem veszik ki azt a centit, előbb-utóbb le fog darálódni… - Na, azért ne darálódjon le!... – mondtam tettetett ijedtséggel. - Hát akkor vegyük ki még most, mert később szabadságra megyünk. - Addig mi legyen? Menjek dolgozni? - Dehogy megy! Addig otthon marad. Több hétig lófráltam otthon a műtétig. Összesen egészen egy évig otthon voltam. Azóta sem volt eltörve semmim, de akkor nagyon kellet az az egy évnyi időt! Az Úr áldott munkája elvégződött, sokan megtértek, új erőt kaptak. Áldott legyen az Úr!

(Horváth Imréné)