Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Péksütemény

2011.05.04

A gondolataimmal szokásosan lefoglaltam magam, de egyszer csak a látókörömbe került az Astoria aluljárójában ülő nénike. Egy péksütemény villant fel előttem, így arra gondoltam, hogy a dolgom elintézése után veszek neki valamit a közelben lévő pékboltban, mert ki tudja, már milyen régóta ücsörög a kövön és biztosan már éhes lehet. Úgy egy félórai teendőm után betértem a boltba, megvettem a pék sütit és indultam a nénikéhez. Mikor odaértem, ő már nem volt az aluljáróban. Gondoltam, körbemegyek, mert hátha időközben egy másik kijáratnál telepedett le, de sehol nem láttam. Már majdnem felmentem a lépcsőn, mikor valamiért hátranéztem. Egy férfi rajzolgatott mindenféle portrékat. Általában a szemeimmel csak átfutok az ilyen képeken, de most valamiért a látvány magával ragadott. Valamilyen szavakkal nem elmondható szeretetet éreztem. A férfi egyáltalán nem nézett fel, mert arra a rajzra koncentrált, ami éppen a kezeiben volt. Közelében a felsorakoztatott képek között egy kis papírlap állt a következő felirattal, mely kb. így hangzott: “Rajzeszközre gyűjtök, mert nagyon szeretek rajzolni. Kérem ne hagyja, hogy abbahagyjam.” Odamentem a férfihoz , odanyújtottam neki a pék sütit és jó étvágyat kívántam neki. Akkor néztünk először egymás szemébe és valami hatalmasan jó érzést éreztem mindenemben. Ennyit mondott csupán: “Isten áldja meg. Köszönöm szépen. Viszontlátásra”. Ezeket a szavakat olyan tiszta érzésekkel mondta ki, hogy azonnal éreztem valamilyen láthatatlan erőt, ami segítségként, tanításként szegődött hozzám, és azóta valahogyan jobban észreveszek olyan lehetőségeket, amikre eddig nem is gondoltam. Aztán az is átfutott a fejemben, hogy hiszen nekem egy csomó színes ceruzám van otthon, de nem használom őket, így legközelebb elviszem neki az aluljáróba. Ez a férfi, ezekkel a mondatokkal kinyitott bennem valami nagyon jót. Ő az “Isten áldja meg” szavaival is kérdezni és meghallgatni is tudott egyszerre; megnyugtatott, feloldott, erőt adott, tanított és olyan ajándékot kaptam, ami a szeretethez csak hozzátenni tudott. Egy-egy hasonló pozitív szóval bárki szíve megtisztítható. Ha valamikor te is megpillantod őt az Astoria aluljárójában, akkor kérlek fordulj felé és hagyd, hogy tudjon neked valamit mondani, ami lehet, csak egy köszönés lesz csupán. De milyen köszönés! Vihetsz magaddal neki ceruzákat, papírlapokat, élelmiszert vagy aprópénzt, de ha csak a mosolyodat kapja, annak is örülni fog. Isten áldja meg a te hozzáfordulásod, akár gondolatban teszed ezt, akár meglátogatod őt. Adj ma te is legalább egy jó szót valakinek!

Molnár B. Antal