Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Egypercesek - 3.rész

2011.02.22

Hallottad a madarat énekelni?

A hindu India csodálatos képet formált Isten és a teremtés kapcsolatának szemléltetésére. Isten "táncolja" a teremtést. Ő a Táncos, a termtés az Isten tánca. A tánc különbözik a táncostól, de mégsem létezik a táncostól függetlenül. Bármennyire is tetszik neked, mégsem viheted haza egy dobozban. Abban a pillanatban hogy a táncos megáll, a tánc megszűnik létezni.

Isten keresése közben az ember túl sokat gondolkodik, túl sokat reflektál, és túl sokat beszél. Még akkor is, amikor ezt a táncot nézi, amit teremtésnek nevezünk, akkor is egész idő alatt gondolkodik, beszél, (magához vagy másokhoz), reflektál, elemez és filozofál. Szavak, szavak, szavak, és zaj , zaj, meg zaj.

Maradj csendben és nézd a táncot! Csak nézz: egy csillag, egy virág, egy hervadó levél, egy madár, kő....A tánc bármelyik töredéke megteszi. Nézz! Hallgass! Tapints! Ízlelj!  És akkor remélhetőleg, hamarosan megpillantod Őt - magát a Táncost.

A tanítvány állandóan így panaszkodott zen mesterének:

- Eltitkolod előlem a Zen végső titkát.

És nem volt hajlandó elhinni, amikor mestere az ellenkezőjét állította.

Egyszer a Mester tanítványát elvitte sétálni a dombok közé. Miközben ballagtak, egy madarat hallottak énekelni.

- Hallottad azt a madart énekelni? - kérdeze a Mester.

- Igen. - válaszolta a tanítvány.

- Akkor mostmár tudod, hogy semmit sem titkoltam el előled.

- Igen, most már tudom - mondta a tanítvány.

Ha valóban hallottad  a madarat dalolni, ha valóban láttad a fát....akkor tudnád  - szavakon és fogalmakon túl.

Mi az? Mit mondtál? Hogy tucatnyi madarat hallottál dalolni, és hogy százával láttál fákat? Ugyan már. Valóban a fát láttad, vagy csak a cimkét? Ha egy fára nézel, és csak egy fát látsz, akkor valójában nem a fát láttad. Ha rápillantasz egy fára, és egy csodát látsz - akkor, akkor végre a fát láttad! Megtelt-e már valaha is a szíved a szavakkal ki nem fejezhető csodálkozással, amikor a madár dalát hallotad?

 

Fát vágok!

Amikor a zen mester elnyerte e a Megvilágosodást, ünneplésként a következő sorokat írta le:

Ó ez valóságos csoda:

Fát vágok!

Vizet húzok a kútból!

A legtöbb ember számára semmiféle csoda nincs az ilyen hétköznapi cselekedetekben, mint a favágás, vagy a kútból való vízmerítés. A megvilágosodás után valójában semmi nem változik. Minden ugyanaz marad. Csak a szíved telik meg csodálkozással. A fa továbbra is fa; az emberek továbbra is ugyanolyanok, mint korábban voltak; és te sem változtál, az élet pedig változatlanul megy tovább. Továbbra is levert hangulatú lehetsz vagy kiegyensúlyozott, bölcs vagy bolond, mint korábban. De lesz egy nagy különbség: ezeket a dolgokat mind más szemmel fogod nézni. Sokkal függetlenebb leszel. A szíved pedig tele lesz csodával.

Ez a kontempláció* lényege: a csodálkozás érzése.

A kontempláció abban különbözik az extázistól, hogy az extázis visszahúzódáshoz vezet. A megvilágosult kontempláció továbbra is vágja a fát, és húzza a vizet a kútból. A kontempláció a szépség észlelésétől is különbözik, amennyiben a szépség (egy festmény vagy naplemente) esztétikai örömöt ad, míg a kontempláció csodálkozást vált ki - függetlenül attól, hogy éppen mire figyel az ember: naplementére vagy egy kőre.

Ez a gyermekek kiváltsága. A gyermek igen gyakran csodálkozik. Ezért mozog olyan otthonosan a Mennyek Országában.

---------------------------------------------------------------------------------------

 * kontempláció:

A kontempláció jelentése szemlélődés, befelé figyelés, lecsendesedést célzó elmélkedés.
A kontempláció a végtelen, örök Abszolúttal, a Végső Valósággal való tudatos egységünket jelenti, ahol az intuíció csatornái nyitottá válnak. Itt a Teremtő és a teremtmény, a szerető és a szeretett, a tudó és a tudott egységet alkotnak.