Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Egypercesek 8

2011.06.15

Egy ember pszichiáterhez fordult és elpanaszolta neki, hogy minden éjjel meglátogatja őt egy körülbelül tízméteres, háromfejű sárkány. Tiszta idegroncs volt, egyáltalán nem tudott aludni, a teljes összeomlás határán volt. Már öngyilkosságra is gondolt.

- Azt hiszem tudok Önnek segíteni - mondta a pszichiáter - , de figyelmeztetnem kell, hogy a kezelés eltarthat egy-két évig, és háromezer dollárba fog kerülni.

- Háromezer dollár! - kiáltotta az ember, - szó sem lehet róla! Inkább hazamegyek, és megbarátkozom a sárkánnyal.

Nagymama: - Imádkozol minden este?

Unoka: - Ó persze!

Nagymama: - És reggelenként?

Unoka: - Nem. Nappal nem félek.

 Egy ájtatos öreg néni a háború után:

- Isten nagyon jó volt hozzánk. Imádkoztunk, és az összes bomba a város túlsó oldalára esett.

Volt egyszer egy vallásos, jámbor asszony, akit eltöltött az Isten iránti szeretet. Minden reggel templomba ment. Az úton  gyermekek köszöntötték, koldusok csatlakoztak hozzá, de annyira elmerült áhítatosságában, hogy mégcsak észre sem vette őket.

Egy nap hasonlóképp haladt az utcán, és éppen az istentsztelet idejében ért a templomhoz. Lenyomta a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki. Ismét és erősebben nyomta, de az ajtó be volt zárva.

Elkeseredve a gondolattól, hogy évek óta először elmulazstja az istentiszteletet, és nem tudván, hogy mit csináljon, felnézett. És akkor ott, pontosan az orra előtt, megpillantott egy kis cédulát az ajtóra szegezve. Ez állt rajta:

- Itt vagyok kint.

A katolikusoknak az a szokásuk, hogy meggyónják bűneiket egy papnak, akitől feloldozást nyernek, mint Isten bocsánatának a jelét. Nem is ritkán az a veszély, hogy a bűnbánók ezt egyfajta garanciaként használják, bizonyítványként, hogy Isten nem fog rajtuk bosszút állni, s ezért jobban bíznak a pap feloldozásában, mint Isten irgalmában.

Ezért Perugino, az olasz festő, a következőt tette, amikor halálát érezte közeledni. Elhatározta, hogy nem fog gyónáshoz járulni, ha úgy érezné, hogy ezzel csak a bőrét akarja megmenteni. Az szentségtörés lenne, s csak megsértené Istent.

Felesége, aki semmit nem tudott férjének lelki beállítottságáról, egyszer megkérdezte tőle, hogy nem fél-e gyónás nélkül meghalni? Perugino így válaszolt:

- Fontold meg kedvesem a következőket. Az én mesterségem a festés, és ezt tökélyre is vittem. Isten szakmája  a megbocsátás, és ha jó benne, mint ahogy én az vagyok az enyémben, akkor nincs mit félnem.